A mai napon elolvasom a Nemzetvezető ezen alapművét, mert sajnos eddig még nem volt rá időm.

 

“Nagyon öreg ember állott egy szép napon az orvos elé. Panaszkodott. Hogy a feje hasogat, végtagjaiba szaggatás állott, a háta fáj. Egyszóval mindene fáj. Az orvos vizsgálja meg, mi baja lehet, meri eddig bizony minden rendben volt nála. Tüzetes vizsgálat után az orvos eredményt hirdet: “Jó uram, nincs itt más baj, csak az, hogy kilencven éves.” Nincs itt más baj, csak az, hogy a magánkapitalizmus, ahogyan átmentette magát a világégésen, kissé nagyon is elavult, kiöregedett, elaggott. Gazdasági rögtöntervekkel ezeken a bajokon segíteni? Egyáltalában, a magánkapitalizmuson, ahogyan jelenleg még berendezéseiben folyik, segíteni? Olyan meddõ, mint kilencven éves aggnak korával járó fiziológiai és biológiai bajain segíteni akarni, hogy végleg meggyógyuljon. Az ilyképpen elfecsérelt injekció hasonló a gazdasági rögtöntervekhez: gyógyuláshoz nem vezetõ gazdasági injekció.”

“Defláció, infláció, devalváció, redefláció, reinfláció és szocializmus, kapitalizmus, liberalizmus, kommunizmus: mik ezek? Zöld vagy szépen, bõségesen telített asztalnál, kényelmes karszékben, a tudomány elméleti elsajátításánál felmerülõ igen érdekes, értékes és tanulságos, sõt tudnivaló dolgok, kiváltságosak tulajdona. A gyakorlati életben álló tömeg ezeket nem ismeri. A gyakorlati élet ismer az ég felé emelt könyörgõ két kart, melyek munkát kérnek és görcsösen vonagló ajkakon elhaló sóhajt: “Éhes vagyok!” “

 

 

“A korszerû gazdasági élet korszerû értékmérõjének és eszközének, a pénznek legfontosabb alaptörvénye: az állam pénzrendszerének megalkotásánál állapítsa meg gazdasági életének azt a minimális szükségletét, melynek alapján az állam mind az állami háztartásának minimális követelményeit, mind pedig állampolgárainak terhektõl mentes létminimumát biztosítani tudja. Ennélfogva nem az aranynak kilókban vagy rudakban heverõ merev értéke, hanem az állam gazdasági életének minimális szükséglete a mérvadó és mértékadó a kibocsátandó bankjegyek mennyiségére és fedezetére vonatkozóan is. Végkövetkeztetésképpen: nem az arany csinálja a forgalmat és veti meg ennek biztonságát, hanem a forgalomból lecsapódó nép- és államjövedelembõl adódik az arany vagy átvitt értelemben a tulajdon, a vagyon és ezeknek biztonsága, végeredményben az állam gazdasági életének biztonsága és zökkenõktõl mentes folytonossága.

Az eddig a gyakorlatba átvitt kisegítésekbõl – a legegyszerûbbeknek és leggyorsabban végrehajthatóknak látszottak – adódik azonban egy másik alaptörvény is: a forgalom- és fogyasztóképesség csökkentésével, másszóval fizetéscsökkentésekkel és adóemelésekkel a megakadt és felfordult gazdasági vérkeringésen segíteni nem lehet. Ugyanolyan veszedelmes, mint az infláció: nyakló nélküli fizetéscsökkentésekhez és adóemelésekhez vezet, melyeknek legfeljebb papírértékük van és legjobb esetben csak papiroson hozzák meg az államháztartás egyensúlyát. Papirosegyensúlyok hamis mérlegkészítéssel egyenlõek, melyeket a történések büntetnek, a legridegebb, de amellett legigazságosabb bírák.

Egyedüli segítség: a tervgazdálkodás és ezen belül a sürgõsségi sorrendnek megállapítása. Ennek alapján kerül a gazdasági terv átfogó végrehajtásra és sohasem gazdasági rögtöntervek segítségével. “

 

 

“A külföld beavatkozását az állam belsõ életébe, az államhatalom megszervezésébe, a gazdasági elveknek a gyakorlati életbe való átültetésének, kérdésébe az államhatalom visszautasítja. Szigorúan az állam polgárainak megélhetése és boldogulási lehetõsége, a nemzet akarata szab irányt és adja meg a kitûzendõ feladatok és a tanúsítandó magatartás alapjait az államhatalom számára.

Csonka-Magyarország államhatalma a külfölddel szemben arra az erkölcsi alapra helyezkedik, hogy adják és hagyják meg a magyarnak, ami a magyaré, hogy a magyar nemzet is megadhassa az emberiségnek, ami az emberiségé.”

 

 

“Gazdasági életünk alapját mezõgazdálkodásunk képezi. Erre épül fel, mint a szilárd és megváltozhatatlan földrajzi és erõforrás adottságok által elõírt és felépített pillérekre, egész gazdasági életünk. Ipar, kereskedelem, fogyasztás, a gazdasági élet ezerfajtájú megnyilvánulása végig az államháztartásig és az államhatalom megnyilvánulásáig: mindez a mezõgazdaság befolyásának bélyegét kell magán viselje.”